Őrség előtt
Visszavonhatatlanul vége már a nyárrak, tovatűntek a verőfényes
meleg napok. Madarak vonulnak, messze délnek szállnak, és
faleveleket kergetnek a hűvös fuvallatok. A tó és környéke is lassan
magányossá válik, egymáshoz bújnak a faházak, megannyi csendes
kis menedék.csupán néhány horgásztárs, az edzettek maradnak, ők a
mindenre elszánt manók, a kedves remeték: Trollék, Bajcziék, Tallér
Pali. Tartós jelenlétük és füstölgő kéményeik is biztonságérzetünk
záloga.
Emlékek villannak, lám-lám máris nosztalgiázunk. Csillag és
holdfényes esték, béka és tücsökzene. Szemünk a jelzőkön kapásra
várva, óhaj és sóhaj a három kívánságnak csupán egyike: valami szép
nagy hal kellene. Exponált pillanatok a természet lágy ölén, baráti
arcok, az önzetlenek, a mindíg segítségre készek. A varázslatos táj
képe a tartalmas séták, egy pohár bor mellett eltöltött beszélgetések,
családok hétvégi összejövetele, a meghívott vendégek hada, rőt lángok
bogrács alatti fénye, a készülő ebédek fantasztikus illata. És mindaz,
amit valamennyiünknek nyújt ez a tó, sportot, szórakozást, hajlékot, a
megfáradt testnek pihenést, a léleknek szellemi táplálékot.
Hosszúra nyúlt gondolatok egyetlen dióhélyban. Most előre tekintünk:
új feladatok várnak a helyszín a régi, a téma is adott, meg kell
védenünk a közvagyont, a miénket, ellátni a beosztást, az
őrszolgálatot.
Mindehhez csupán pontosság, éberség és a vezetés ajánlásának
ismerete szükséges.
Mindenkinek nagyon jó egészséget és zsiványmentes őrszolgálatot
kívánok!
Horgászüdvözlettel: Kovács Ferenc
Tatabánya, 2004. október 30.