Tavi körkép

( A KMŰ horgásztónál)

 

Mintha határra érkeznél, pedig a helyszín csupán Környebánya, a Rugógyár

felé haladva az első és második lehajtó, ám az utakat mindkettőn sorompó

zárja. Lefelé kanyargó aszfaltút vezet, jobb oldalt egy tábla jelzi, magyarázza

a helyzetet. Központi Műhely-üzemi Horgász Egyesület területe. Kutyával

őrzött terület: Olvasod. Reggel van, gyönyörű szép a reggel, az ébredő erdőt

láthatod, hallhatod, madárdal szól a fákról, a fűszálon csiga kortyol harmatot.

A meredek út alján érjük el a gátat, a tavat. Áljunk meg! Megéri a látvány,

a pillanat. A parton szebbnél szebb faházak, tuják, fenyők virágözön,

önmagukért beszélnek a képek, a rend szinte visszaköszön. A gát elején

két tábla is hirdeti a múltat, a HE eredményességét felirataival, adományozta

1985-ben és 2001 évben a MOHOSZ és az országos Környezet és Termé-

szetvédelmi Hivatal. Szememmel ölelem a tájat, nézőpontok, súlypontok

gazdag halmaza, árja, egyfelől jobbra látjuk a nevelő tavat az égerfaerdővel,

mögötte már Környebánya. Másfelől a gát kígyózó teste fölött látjuk a

szelídívű Somlói hegyet, bal felé haladva a Vértes vonulatát, ahol a Vitány vár

romja integet. A partszegély csillogó víztükrében önmagukat nézegetik a fák,

idilli, harmónikus képek, hattyúk, fürdőző vadkacsák. Haladunk előre a gáton,

közben az idő is szalad, elérjük az árapasztót a hiddal, látjuk a tó kifolyását

szemben az ivatótavat. Baloldalon egy kis házat, ahonnan jól látható a tó és

környéke, az őrszolgálat idején mint tanya üzemel, a horgászok menedéke.

Indulunk, haladunk tovább, egy éles kanyarral balra vesz új irányt az út,

Három nyírfa (Betula) között vár a hűs vízü, szomjakat oltó kút. Ez már a túl-

part, a tó délnyugati része, az árnyékos, hűvösebb oldala, itt már érződik az

erdő közelsége és néhány útmenti akác (Robinia) másodvirágzó, kellemes

illata. Itt is szép faházak, szinte katonás sorban, kezdetben a part mentén,

majd az út vonalában végig jobb oldalon, a vízparton horgászok, akik jó

kapásnra várnak, frissen kaszált fű, rend, csend és nyugalom. Az erdőszélen

csővázas torony, mellette megállunk egy szóra, ez egy fontos műtárgy, a tó

központi kútja, vízszolgáltatója. Talpmélysége 180 fm, vize iható minőségű,

kristálytiszta karsztvíz. Már az erdőben járunk, balra a tó hátsó gátja, mely

egyenes és hosszú, mint valami sugárút, fejünk felett a fák árnyas koroná-

ja a természet alkotott függönyt, levélkoszorút. Földbe vájt lépcső kapaszko-

dóval a meredeken, tóparti mélyedések, a fák itt vízben állnak, a nyomokból

itélve a vadak itatója, ahol időnként vaddisznók dagonyáznak. Kanyarog az

út, fülünkben az erdő hangjai, nézzük a fényeket, a nyujtózó árnyakat, majd

véget ér az ösvény és az erdőből kilépve, meglátjuk az első házakat. Már leír

tunk egy félkört, ám a kép még korántsem teljes, kutatjuk tovább a tó titait,

szemet gyönyörködtető látvány a part közeli flóra, ahol tündérrózsa (Nuphar)

bontja csodás szirmait. De beszéljünk egy kicsit a halakról is mert gazdag a

halfauna és kínálatában is egyre bővül e tó, minden évben van telepítés és

vele újdonság is, idén például, már kecsege is fogható. Jó az idő, lassan

egyre többen jönnek, van aki éppen most érkezik, míg mások itt voltak már

korán, horgászok, akik hódolnak e sportos szenvedélynek és önkéntesen

áldoznak a természet oltárán. Talán egy óra sem telt el és körbeértünk,

előttünk áll újra a tó első gátja, bennünk a friss élmények forgataga, zajló

színes kavalkádja. Magukkal visszük a látott szép képeket, amit szemünk

lencséje hűen, örökre lefényképezett.

Köszönet az alkotóknak e szép tóért, ahol közkincs és védett a természet

világa, ahol biztosított az egyén, a horgász pihenése, a lélek szabadsága.

További sikeres éveket…

 

Kovács Ferenc

 

Tatabánya, 2005. július 10.