Már két éve került be tavunkba

egy szépreményű ivadéksereg,

csuka, süllő, amur halfajokból

takarmányhalként: kárász és keszeg.

A lehalászás most a számadás,

egy időszak lezárása, vége,

minősítő üzenet a múltból

és fontos szempont az eredménye.

Dagonyázva a parti iszapban,

nádtorzsák között, kagylóhélyakon,

húzta a hálót vezényszavakra,

úgy nyolc, tíz horgász mindkét oldalon.

Egy bokorhoz kötve fonott zsinór,

ólom és horog, immár nyílt titok,

itt alkalmanként halakat fogtak,

a közelben tanyázó rapsicok.

A zsilip előtti parthoz érve

jött el munkánk legfontosabb része,

a hálóban vergődő szép zsákmány,

gondos, szakszerű kiemelése.

Sorra teltek a gyűjtő edények,

mérlegelő szemünk a halakon,

pontos fajszerinti osztályozás

a bevált válogatóasztalon.

Méretes csukák, néhány extra is,

amurok, régi túlélő pontyok,

kárászok, sajnos csak kevés süllő,

amit látva, lehettek itt gondok.

A ráadás perceiben járunk,

még néhány mérlegelés és vége,

szállító autónk indulása

már a munkánk záróeseménye.

Még egy rövid zsúr a dolgozóknak,

egy kis ital, le a fiúk torkán

és Csiszárné Jutka süteménye

finom, valódi hab volt a tortán.

Köszönet az aktív résztvevőknek,

a sikeres munkával telt napot,

a továbbiakban jó pihenést

és élménydús horgászatot

kíván

Horgászüdvözlettel:

Kovács Ferenc